Meddőség és hormonok: milyen vizsgálatok segíthetnek kideríteni az okokat?
A Hattyú Medicina Nőügyek podcastjában dr. Antritter Zsófia, dr. Gidai János és dr. Gerszi Dóra a meddőség hormonális hátteréről, a pajzsmirigy működéséről, az inzulinrezisztenciáról, a prolaktinról és a petefészek-tartalékról beszélgetnek.
Ha nem érkezik a baba, könnyű elveszni a különböző hormonvizsgálatok, laboreredmények és lehetséges magyarázatok között. A teherbeesést ugyanis nem egyetlen hormon működése határozza meg: a petefészek, a pajzsmirigy, az agyalapi mirigy és az anyagcsere folyamatai is összefügghetnek a termékenységgel.
A meddőség kivizsgálásának fontos része lehet a hormonális háttér feltérképezése. A cél azonban nem az, hogy minél több laborvizsgálat készüljön, hanem hogy a tünetek, a menstruációs ciklus és az egyéni kórtörténet alapján megtaláljuk azokat az eltéréseket, amelyek valóban befolyásolhatják a fogamzást.
Milyen hormonvizsgálatokra lehet szükség, ha nem sikerül a teherbeesés?
A kivizsgálás egyik kiindulópontja a menstruációs ciklushoz igazított hormonvizsgálat. A ciklus elején többek között az FSH, az LH és az ösztradiol szintje adhat információt a petefészek működéséről. Az AMH, vagyis az anti-Müller-hormon a petefészek petesejtkészletének becslésében segíthet, a prolaktin pedig azért fontos, mert emelkedett szintje megzavarhatja a peteérést.
A ciklus második felében a progeszteron vizsgálata segíthet annak megítélésében, hogy történt-e ovuláció. Ennek megfelelő időzítése ugyanakkor nem mindenkinél ugyanaz: a vérvétel időpontját a ciklus hosszához és a feltételezett peteéréshez kell igazítani.
Fontos: egyetlen laboreredmény önmagában általában nem ad teljes képet a termékenységről. Az értékeket a ciklussal, a tünetekkel, az életkorral és az egyéb vizsgálatok eredményével együtt kell értékelni.
A pajzsmirigy működése a termékenységre is hatással lehet
A pajzsmirigyhormonok az anyagcsere mellett a menstruációs ciklus és a reproduktív működés szempontjából is jelentősek. A pajzsmirigy alul- vagy túlműködése összefügghet cikluszavarral és nehezített teherbeeséssel.
A kivizsgálás során a TSH mellett indokolt esetben a szabad T4, esetenként a szabad T3, illetve bizonyos pajzsmirigy-ellenes antitestek vizsgálata is. Ezek segíthetnek felismerni a pajzsmirigy működési zavarát vagy az autoimmun eredetű eltéréseket.
A pajzsmirigybetegségek nem mindig járnak feltűnő tünetekkel. Ezért a családi előzmények, a panaszok és a gyermekvállalási terv is szerepet játszhatnak abban, hogy milyen vizsgálatokra van szükség.
A laboreredményeket azonban nem érdemes önállóan értelmezni vagy egyetlen célértékhez igazítani. A megfelelő hormonszint függ az egyéni körülményektől, a fennálló betegségektől és attól is, hogy valaki gyermeket szeretne-e.
Inzulinrezisztencia és termékenység: hogyan kapcsolódhatnak össze?
Az inzulin a vércukorszint szabályozásában játszik fontos szerepet. Inzulinrezisztencia esetén a szervezet sejtjei kevésbé érzékenyen reagálnak az inzulinra, ezért a szervezetnek nagyobb mennyiséget kellhet termelnie a megfelelő vércukorszint fenntartásához.
Az inzulinanyagcsere zavarai bizonyos esetekben a petefészek működésével és a hormonháztartással is összefügghetnek. Különösen a policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén lehet jelentős az inzulinrezisztencia, a fokozott androgéntermelés és a rendszertelen vagy elmaradó ovuláció kapcsolata.
A kivizsgálás része lehet a vércukoranyagcsere felmérése. Ennek módját az orvos a kockázati tényezők, a tünetek és az előzmények alapján határozza meg; szükség esetén cukorterheléses vizsgálat is szóba kerülhet.
Az inzulinértékeket nem szabad önmagukban, a klinikai kép és az alkalmazott értékelési szempontok nélkül diagnózisként kezelni. Az inzulinrezisztencia megítélése összetett, és a laboreredmény önmagában nem magyaráz meg minden termékenységi problémát.
Magas prolaktinszint: miért befolyásolhatja a peteérést?
A prolaktin az agyalapi mirigy által termelt hormon. Emelkedett szintje gátolhatja a peteérést szabályozó hormonális folyamatokat, így hozzájárulhat a rendszertelen menstruációhoz, az ovuláció elmaradásához és a nehezített teherbeeséshez.
Egy enyhén emelkedett prolaktinérték ugyanakkor nem feltétlenül jelent betegséget. A prolaktinszintet befolyásolhatja többek között a stressz, az alvás, egyes gyógyszerek és a vérvétel körülményei is. Emiatt az eredmény értékelésekor a mérés körülményeit és az esetleges tüneteket is figyelembe kell venni.
Ha az érték tartósan vagy jelentősen emelkedett, további kivizsgálásra lehet szükség. Ennek része lehet az okok tisztázása, majd az eredményektől függően gyógyszeres kezelés is. A kezelés módját minden esetben orvos határozza meg.
Mit árul el a hormonvizsgálat a petefészek-tartalékról?
A petefészek-tartalék vizsgálata különösen akkor lehet fontos, ha valaki későbbre tervezi a gyermekvállalást, vagy a kivizsgálás során felmerül a csökkent petefészek-tartalék lehetősége.
Az AMH és az FSH segíthet a petefészek működésének és a várható petefészek-válasznak a felmérésében. Ezekből azonban nem lehet teljes bizonyossággal megmondani, hogy valaki természetes úton teherbe tud-e esni, illetve pontosan mennyi ideje van még a gyermekvállalásra. Az életkor és a petesejtek minősége szintén meghatározó tényező.
A petesejtfagyasztás bizonyos élethelyzetekben lehetőség a későbbi gyermekvállalás esélyének megőrzésére. Az eredményesség azonban függ többek között a fagyasztáskor betöltött életkortól és a lefagyasztott petesejtek számától, és a módszer nem garantálja a későbbi élveszülést.
Ha valaki évekkel későbbre tervezi a gyermekvállalást, érdemes lehet időben szakorvossal egyeztetnie a lehetőségekről.
A hormonok összefüggnek – ezért fontos az egyéni kivizsgálás
A hormonális rendszer működése összetett. A pajzsmirigy eltérései, a prolaktinszint változásai, az inzulinanyagcsere zavarai és a petefészek működését szabályozó hormonok egyaránt fontos információt adhatnak a kivizsgálás során, de nem minden eltérés igényel kezelést, és nem minden termékenységi probléma vezethető vissza hormonális okra.
A megfelelő vizsgálati tervet ezért érdemes nőgyógyásszal, szükség esetén endokrinológussal közösen kialakítani. A cél nem pusztán a laboreredmények „normalizálása”, hanem az esetleges okok felismerése és a személyre szabott kezelés.
Ha hosszabb ideje próbálkoztok sikertelenül, rendszertelen a menstruációtok, vagy ismert hormonális eltérésetek van, ne csak egy-egy laborértékből próbáljatok következtetést levonni: kérjetek személyre szabott szakorvosi segítséget.
Nőügyek podcast – hormonok és termékenység
A Hattyú Medicina Nőügyek podcastjának ebben az epizódjában dr. Antritter Zsófia, dr. Gidai János és vendégük, Gerszi Dóra a meddőség hormonális hátteréről, a pajzsmirigy működéséről, az inzulinrezisztenciáról, a prolaktinról és a petefészek-tartalékról beszélgetnek.